One direct rádió – interjúk
„Tréningeket és előadásokat tartok önismeret, kommunikáció, konfliktuskezelés, vezetővé válás területeken. Ebben a fejlesztő munkámban lovak segítik a résztvevőket abban, hogy jobban megismerhessék önmagukat. A lovak tükröt tartanak elénk. Előadásaimon sokszor megkérdezik, hogy szerintem éreznek-e a lovak? Én néha inkább azt kérdezném meg, hogy éreznek-e az emberek? Valószínű most többen felszisszentetek, de coachként/trénerként gyakran tapasztalom a kiüresedést, az álságosságot, az álarcviselést, a másik kihasználását, a megjátszást, az alibizést. Erre a lovak nem képesek. Ők nem ítélkeznek, és nem ítélnek el, nem hazudnak és nem szőnek terveket ellenük. Arra reagálnak, amilyen ott, abban a pillanatban, a jelenben vagy velük, ahogy ott viselkedsz. Azt is megengedik, hogy tévedj, adnak egy újabb esélyt, hogy kijavítsd a tévedésed. Kezdheted tiszta lappal. Az a fontos nekik, hogy korrekt és igazságos legyél velük. Szerintem sokat lehet tanulni abból, ahogy a lovak egymáshoz viszonyulnak, hogy milyen értékek mentén léteznek évmilliók óta, mint prédaállatok. Mert léteznek. Nem pusztultak ki, mert tudnak valamit.”
Éreznek a lovak ?
Tökéletesen éreznek, érzékelnek minket és nagyon finoman tudnak segíteni. Egy barátnőm lovával történt egy súlyos baleset, amitől nagyon elkeseredett és szomorú volt. Aznap az orvos kb. 50 öltéssel varrta a lovát, aki bódultan pihent a boxban. Mondtam a barátnőmnek, hogy menjen ki a legelőre az én lovamhoz, ő majd segít kicsit megnyugodnia. Hitetlenkedve, kicsit gépiesen cselekedve, de kiment a legelőre. Ahogy a lovam meglátta őt, rögtön elindult felé, majd szoros követésben, de nagyon figyelmesen, nyugodtan kísérte őt. Majd megálltak és Báró lehajtott fejjel, halkan szuszogva, kicsit hozzáérve a barátnőmhöz, csak állt. És csak úgy volt. A jelenben. Követelőzés nélkül. Csak adott. Figyelmet, erőt, reményt. Érezte, hogy most ezt kell tennie.
Fantasztikus élményekkel gazdagodom
amióta lovakkal és lovasokkal foglalkozom. Olyan élményekkel, amik – azt gondolom – nemcsak rám vannak nagy hatással, és tesznek boldoggá nap, mint nap, hanem mindenkire, aki hagyja, hogy megérintse őt a lovak üzenete. Sokaknak meg kéne élnie ezeket az érzéseket. Igen, nem véletlenül mondok érzést, mert nem hiszem, hogy mindenkinek lovagolnia kell, hogy lovaglás technikákat, módszereket kéne elsajátítania, de megtapasztalni, hogy milyen egy 5-600 kg-os ló barátsága, azt igen. Két kis történet ezekről az érzésekről: Gyerektábort szerveztünk, ahol rutinos lovasnak mondható fiatalok lovagolnak. A tábor egyik programja, hogy önismeret, stresszkezelés témában tréningezünk lovakkal. Hatalmas élmény azt látni, ahogy megnyílnak a gyerekek és átszellemülten, önfeledt boldogsággal az arcukon ülnek a lovon. És olyanokat tapasztalnak meg, amiket a lovaglás órákon nem pl. milyen zabla nélkül, szőrén ülni a lovon, egy szál madzaggal irányítani, vagy egyensúlyból lovagolni. Mintha kicserélték volna őket! Ami vicces volt, hogy a lovarda tulajdonosa is részt vett, eleinte nézőként, majd önfeledt résztvevőként. Mokka egy 7 éves póni. A gazdája keresett meg, azzal, hogy nem nagyon bír a lóval terepen. Bakol, visszafordul és folyamatosan legel kint, menet közben is. Már fél is tőle. Szépen az alapoktól kezdtük a munkát, tisztelet és bizalomépítés voltak a feladatok.. Egyik nap elengedtem Mokkát a nagy pályán, majd hívtam, hogy jöjjön hozzám, kezdenénk az edzést. Persze, hogy nem jött. Volt fű és alma a földön. Szépen, nyugodtan elkezdtem hajtani és nem hagyni, hogy egyen, de én nagyjából egy helyben álltam. Érdekes volt figyelni, hogy eleinte nem hitte el, hogy olyan messze vagyok tőle és mégis az történik vele, amit én akarok. Ennek az lett az eredménye, hogy rövid tesztelés után, odajött hozzám. Ezt sem semmi élmény megtapasztalni, de nekem a gazdája arca volt érdekes. Csodálkozástól elkerekedett, könnyes szemmel figyelte, hogy válik együttműködővé a lova, és dönt úgy, hogy az alma helyett a velem való munkát válassza. Eddig ez elképzelhetetlen volt, szerinte.
Szóval ezek miatt a hétköznapi csodák miatt érdemes lovakkal és olyan emberekkel foglalkozni, akik szeretik a lovakat.
A szem a lélek tükre
„Sokan tartják úgy, hogy a lovak szeme nem olyan kifejező, mint a kutyáké. Pedig, ha lecsendesedünk, és valódi figyelemmel szemlélődünk, csodákat látunk. Én, ha belenézek a lovam szemébe látom a Múltat. A múltat, ami az ő esetükben több millió év: szabadon, száguldva, zabolátlanul. De látom a fájdalmat is. A háborúkat, ahol ágyút húzattunk velük, a bányákat, ahol sötétben dolgoztattuk őket, a versenyeket, ahol pénz nyeremény reményében hajszoljuk és verjük őket, akár a halálba is. És látom a Jelent. A kérlelést, a bizalmat, az együttműködési szándékot. A hitet, hogy Te jobb leszel hozzá. Ezért foglalkozom lovakkal és azokkal a lovasokkal, akik vissza akarják adni ezt a hitet nekik.”
Szabó Emese Hajnalka lovas tréner, coach
