Akkor ismét a földi munkáról:
Egy szép, új világ, ahol a lovak megkapják a nekik járó tiszteletet…
Nincs olyan, hogy hobbiló, díjugró ló, díjlovas ló, military ló stb.
CSAK LÓ van és a velük megoldandó helyzetek, ami a „hobbistáknak” épp
az, mint a versenyszámokban indulóknak:
Nem áll meg nyergeléskor,
nem vezethető, berántja az embert a boxba, nem áll meg nyugodtan
felszálláskor, feszült, ha felszáll a lovas, nem megy be a lószállítóba,
csak durva csizma/szár segítségre működik, merev, fájdalmai vannak, fél
az akadálytól, a csörgő csillogó cuccoktól, elragadja lovasát,
dührohamot kap, ha késik az etetés.
Ezek a problémák nagyon
veszélyes helyzeteket eredményezhetnek mind a lovas, mind a lovász, mind
a ló szempontjából és nem oldhatók meg hátról.
Mi a megoldás?
Semmikép nem az, hogy erősebb jeleket adunk, szorosabbra húzzuk az
orrszíjat, még erősebb kézzel lovagolunk, növeljük az erőkart, mégtöbb
helyen kötjük le a lovat.
Ha szereted a lovad, és nem csak eszköz
számodra, akkor gondold végig, ha neked fáj valamid vagy félsz
valamitől, és akiben a legjobban bízol, jól elver ezért, akkor hogyan
éreznéd magad?
A lovak engedésre engednek. MINDEN ló.
Ha
fokozod az erőt, a ló is azt fogja tenni. Nem tehet mást. Vagy mégis:
megtörik. Elmúlik a fény a szeméből, és mint robot működik. Hmm,
versenyen ez a legjobb. Teszi a dolgát. Az első lehetőségig. Aztán
kitör.
Szakágtól függetlenül a jól képzett és lovasában maximálisan
bízó, őt szerető gazdával a ló nem tesz ilyet. Nincs miért. Ez a
megbízható kapcsolat alakítható ki a földi munka során. Itt csak
ügyesebb, okosabb, gyorsabb tudsz lenni a lónál, de erősebb nem. Nekik
meg pont erre van szükségük. Évmilliók alatt azt az egyedet követik a
ménesben, amelyik okosabb, ügyesebb, gyorsabb, amelyik igazságos és jól
dönt.
A lekötött, megtört, szűk keretbe kényszerített lónak te nem
vagy követendő, csak elvisel. Persze a versenyen azt pontozzák, amit.
Nyilván annak kell megfelelni. A versenyen. Az edzés pedig lehet
ötletes, kreatív, változatos, de főleg KORREKT a lóval szemben.
Egy
versenyló „nem dolgozik földről”, „nem kerülget bójákat”, „nem legel”,
„nem játszik”, „nem lovagolnak rajta cordeoval szabadon”. !!!. És akkor
folytatom másképp: egy gyerek ne játsszon, hanem tanuljon, mert attól
lesz sikeres / egy felnőtt ne tervezze a jövőjét, mert fölösleges a mai
világban / ne legyél optimista, mert annyi rossz történik körülöttünk
stb. Így pont a lényeget veszítjük el: ÉLVEZNI az életet. A lovaknak a
gazdájukkal/lovasukkal való változatos együttlét – a földi munka, a
hátról végzett lazítás, a játék, az edzés, a szabadon legelés – jelenti
az élet élvezetét.
A lovaink számára a kéréseink döntő része
teljesen értelmetlen. Miattunk, MIATTAD teszi meg. A te felelősséged,
hogy ezt csak kihasználod vagy alázattal elfogadod és mindent megteszel,
hogy jól érezhesse magát veled szakágtól függetlenül.
Abban a
szerencsés helyzetben vagyok, hogy versenyzőknek segíthetek a
felkészülésükben földről végzett munkával és bár a környezetük továbbra
is értetlen, a lovaik változnak: nyugodtak, értik a lovasuk jelzéseit,
önként követik őket anélkül, hogy húzni-vonni, ütni kelljen őket ezért,
tisztelik és bizalommal vannak lovasuk iránt.
Köszönöm nektek a belém és a módszerbe vetett bizalmatokat.
