Akkor megint a földi munkáról

Akkor ismét a földi munkáról:
Egy szép, új világ, ahol a lovak megkapják a nekik járó tiszteletet…

Nincs olyan, hogy hobbiló, díjugró ló, díjlovas ló, military ló stb. CSAK LÓ van és a velük megoldandó helyzetek, ami a “hobbistáknak” épp az, mint a versenyszámokban indulóknak:
Nem áll meg nyergeléskor, nem vezethető, berántja az embert a boxba, nem áll meg nyugodtan felszálláskor, feszült, ha felszáll a lovas, nem megy be a lószállítóba, csak durva csizma/szár segítségre működik, merev, fájdalmai vannak, fél az akadálytól, a csörgő csillogó cuccoktól, elragadja lovasát, dührohamot kap, ha késik az etetés.
Ezek a problémák nagyon veszélyes helyzeteket eredményezhetnek mind a lovas, mind a lovász, mind a ló szempontjából és nem oldhatók meg hátról.
Mi a megoldás? Semmikép nem az, hogy erősebb jeleket adunk, szorosabbra húzzuk az orrszíjat, még erősebb kézzel lovagolunk, növeljük az erőkart, mégtöbb helyen kötjük le a lovat.
Ha szereted a lovad, és nem csak eszköz számodra, akkor gondold végig, ha neked fáj valamid vagy félsz valamitől, és akiben a legjobban bízol, jól elver ezért, akkor hogyan éreznéd magad?

A lovak engedésre engednek. MINDEN ló.
Ha fokozod az erőt, a ló is azt fogja tenni. Nem tehet mást. Vagy mégis: megtörik. Elmúlik a fény a szeméből, és mint robot működik. Hmm, versenyen ez a legjobb. Teszi a dolgát. Az első lehetőségig. Aztán kitör.
Szakágtól függetlenül a jól képzett és lovasában maximálisan bízó, őt szerető gazdával a ló nem tesz ilyet. Nincs miért. Ez a megbízható kapcsolat alakítható ki a földi munka során. Itt csak ügyesebb, okosabb, gyorsabb tudsz lenni a lónál, de erősebb nem. Nekik meg pont erre van szükségük. Évmilliók alatt azt az egyedet követik a ménesben, amelyik okosabb, ügyesebb, gyorsabb, amelyik igazságos és jól dönt.
A lekötött, megtört, szűk keretbe kényszerített lónak te nem vagy követendő, csak elvisel. Persze a versenyen azt pontozzák, amit. Nyilván annak kell megfelelni. A versenyen. Az edzés pedig lehet ötletes, kreatív, változatos, de főleg KORREKT a lóval szemben.
Egy versenyló „nem dolgozik földről”, „nem kerülget bójákat”, „nem legel”, „nem játszik”, „nem lovagolnak rajta cordeoval szabadon”. !!!. És akkor folytatom másképp: egy gyerek ne játsszon, hanem tanuljon, mert attól lesz sikeres / egy felnőtt ne tervezze a jövőjét, mert fölösleges a mai világban / ne legyél optimista, mert annyi rossz történik körülöttünk stb. Így pont a lényeget veszítjük el: ÉLVEZNI az életet. A lovaknak a gazdájukkal/lovasukkal való változatos együttlét – a földi munka, a hátról végzett lazítás, a játék, az edzés, a szabadon legelés – jelenti az élet élvezetét.
A lovaink számára a kéréseink döntő része teljesen értelmetlen. Miattunk, MIATTAD teszi meg. A te felelősséged, hogy ezt csak kihasználod vagy alázattal elfogadod és mindent megteszel, hogy jól érezhesse magát veled szakágtól függetlenül.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy versenyzőknek segíthetek a felkészülésükben földről végzett munkával és bár a környezetük továbbra is értetlen, a lovaik változnak: nyugodtak, értik a lovasuk jelzéseit, önként követik őket anélkül, hogy húzni-vonni, ütni kelljen őket ezért, tisztelik és bizalommal vannak lovasuk iránt.
Köszönöm nektek a belém és a módszerbe vetett bizalmatokat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük